A tervezési – vagy másképpen technikai – adósság idegtépő kihívásai
Bármely szoftvertermék életciklusa során bizonyos mennyiségű tervezési tartozás felhalmozódik. Új funkciókat adunk hozzá, a régiek elavulnak; ahogy a tervezési nyelvünk és a felhasználóinkról alkotott kép fejlődött, a termék egyes interfészei frissítésre szorulnak az új gondolkodásmód beépítése érdekében. Az egyes problémák önmagukban jelentéktelennek tűnhetnek, és nem jelentenek prioritást a javításukban. Ezek a problémák összességükben viszont frusztrált ügyfelekhez, hatékonytalan és időigényes munkafolyamatokhoz és a termékbe vetett bizalom csökkenéséhez vezethetnek, ha nem foglalkoznak velük.
A tervezési adósság a felhasználói élmény és a tervezési folyamatok azon tökéletlenségei, melyek gátolják céged innovációját és növekedését
-
Hétfő délután. Kick-off találkozó. Ez az új projekt nagyon ígéretesnek tűnik, lehet, hogy felfedezett egy olyan rést, amiről eddig senki sem tudott. Kiderül, hogy szükséged van értesítésekre. „Nagyszerű! Van egy értesítési rendszerünk. Ez nem lehet probléma” – gondolod. Milyen naiv…
-
Gyors mondatváltás. Mindenki rájön, hogy már tájékoztatod [idegesíted] a felhasználót a toast értesítésekkel, az értesítések feedjével és az alsó felülettel. A lista itt nem ér véget. Alkalmanként még odáig is elmész, hogy teljes képernyős felugró ablakokat jelenítesz meg, ha az információ „igazán fontos”. Emellett e-maileket is küldesz… és az Intercomot használod, hogy jobban „kapcsolódj” a felhasználóidhoz.
A helyzet eléggé kétségbeesettnek tűnik.
-
Az új értesítések ráadásul nem illeszkednek a jelenlegi struktúrába. Még ha így is lenne, elvesznének ebben a zajban.
-
Két irányba mehetsz:
Megpróbálhatod az új értesítéseket a meglévő rendszerbe illeszteni, és a következő hetek során egy középszerű megoldással játszhatsz;
vagy… visszalépsz egy lépést, újragondolod az egész rendszert, és végleg megoldod ezt a problémát… de az új funkció átadását 3 hónappal elhalasztod.
Ha ez a forgatókönyv minden alkalommal lejátszódik, amikor változtatásokat próbálsz bevezetni, akkor a terméked tervezési adósságba fulladt.
Mi az a tervezési adósság?
-
A tervezési adósság a felhasználói élmény és a tervezési folyamatok azon tökéletlenségeinek összessége, amelyek az innováció, a növekedés és a tervezési refaktorálás hiánya miatt idővel megjelennek. Mi jobban szeretjük a technikai adósság kifejezést alkalmazni erre.
Az idővel felhalmozódó tervezési és technikai adósság természetes, és minden termékkel előfordul. Ez a fejlesztés mellékhatása. A kulcs az, hogy felismerjük, megértsük és megfelelően kezeljük.
- A „technikai adósság” kifejezést Ward Cunningham alkotta meg, mint metaforát, amelyet a technológia fenntartásának megnövekedett költségeinek leírására használnak a fejlesztési folyamat során.
- Joshua Kerievsky később kiterjesztette a metaforát a felhasználói élménytervezésre a „felhasználói élmény (UX) adósság” kifejezéssel. Kerievsky kifejtette, hogy a technikai adóssághoz hasonlóan a UX-adósság is idővel esedékessé válik, általában a vevői elégedettség csökkenése és esetleges vevői hibák formájában.
Először írjuk le a technikai adósság tüneteit:
- Lassú növekedés, mivel minden változtatás bevezetése aránytalanul sok munkát igényel. A felhasználói élmény lemarad, és nehéz új ügyfeleket szerezni.
- Csökkenő elfogadás és ügyfélelégedettség, mivel az új megoldások nehézkesek és a rendszer egyre kevésbé koherens. A felhasználók nehezen tanulják meg és használják a terméket.
- Alacsony csapatsebesség, mivel minden egyes változás bevezetésekor további munkák dominóhatása indul be.
- Nehézségek az új funkciók befogadásában, mivel az eddig kifejlesztett megoldások az egyszerűbb és kisebb termékhez készültek.
- A csapat általános elégedetlensége, mivel sok erőfeszítést tesznek, és nagyon kevés hatást látnak. Mind a tervezési és technikai adósság, mind a designadósság negatív hatással lehet az egész csapatra.
- Általánosságban elmondható, hogy ha a termékmenedzserek és a tervezők gyakrabban játszanak Jengát és kirakós játékot, mint sakkot, az a „tervezési adósság vörös riasztása”.
Általában a tervezési adósság meghatározásakor az emberek a felhasználói élmény idővel megjelenő következetlenségeire összpontosítanak. Véleményem szerint ez a meghatározás túl szűkszavú, és a problémának csak egy részére összpontosít. Ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük a technikai adósság fogalmát és az általa okozott problémákat, pontosabban kell fogalmaznunk.
A „technikai adósság” kifejezést a technológia fenntartásának megnövekedett költségeinek leírására használjuk a fejlesztési folyamat során.
A technikai és tervezési adósság 3 típusa:
1. UX tervezési adósság
- Az általánosan ismert. Ezt a terméken belüli következetlen tapasztalatok határozzák meg, amelyek negatívan befolyásolják a tanulhatóságot és az áramlás integritását. A technikai adósságnak ez a típusa általában a legfontosabb, és ezt kell először kezelni.
2. Működési tervezési adósság
- A második legfontosabb technikai adósság. Ez a fajta adósság lassítja a tervező és fejlesztő csapatok munkáját. Úgy definiálható, mint a mögöttes struktúra és folyamatok hiánya.
-
- A keresendő jelek:
– a tervezési rendszer és a megfelelő UI-összetevők hiánya
– elavult tervezési fájlok, amelyek nem állnak összhangban a megvalósítással
– nehezen kezelhető tervezési fájlok (komponensek és stílusok hiánya, lapos szerkezet stb.), amelyek miatt a tervezőknek minden elemet a nulláról kell felépíteniük, vagy a projekt megkezdése előtt időt kell fordítaniuk a meglévő fájlok megtisztítására.
– „nehéz” tervezési átadási folyamat*, gyenge tervező-fejlesztő munkafolyamat.
*A „puha” tervezési átadással ellentétben, amely a megoldás megvalósítása során a tervező-fejlesztő folyamatos kommunikációján alapul.
- A keresendő jelek:
-
3. Vizuális tervezési adósság
- Az interfész következetlen grafikai szempontjaira, például formákra, színekre stb. összpontosít. Szélsőséges esetekben a rendszer egyes részei egyáltalán nem tűnnek úgy, mintha ugyanabból a termékből származnának, a széteső megjelenés miatt. A vizuális tervezési adósság elsőre triviálisnak tűnik, de ha elhanyagolják, az apró részletek összeadódnak, és nagyobb problémákat okoznak. Ezek alááshatják a termék hitelességét, mivel kevésbé professzionálisnak és megbízhatónak tűnnek.
Fontos megjegyezni, hogy a tervezési és technikai adósságok minden típusa összefügg egymással. Általában mindhárom egyidejűleg, bizonyos mértékben létezik az adott termékben.
A technikai adósságtípusok megkülönböztetése különösen hasznos a rangsoroláshoz. Egyszerűbbé válik az adósságok kifizetésének megtérülésének értékelése.
Miért van technikai adósságunk?
-
Miután tisztáztuk, hogy mi a designadósság és mik a tünetei, természetes, hogy a designadósság eredetére kérdezünk rá. Mint korábban, a válasz meglehetősen összetett, és a vállalattól, annak kultúrájától és történetétől függően változik. Lássuk a lehetséges okokat:
1. Az új ötletek tesztelése után nem „takarítanak”
2. Szűkös költségvetések és határidők
3. A tervezési vezetés és a kreatív irányítás hiánya
4. Rossz gondolkodásmód – növekedés a skálázás helyett
Az új ötletek tesztelése után nem „takarítunk”
A gyors prototípusok és az MVP-k nagyszerű eszközök a termék helyes útjának felfedezésére. Ezek a módszerek definíciójuknál fogva olyan megoldásokat generálnak, amelyek tökéletlenek, és amelyeket iterálni kell. Sajnos sok esetben az első megvalósítás nem kerül megfelelően átdolgozásra, és hosszú ideig marad befejezetlen állapotban. A „tisztítás” vagy az eredeti terv javítását és megfelelő beépítését jelenti a termékbe, vagy a teljes eltávolítását, ha a kísérlet rosszul sikerült.
Minél tovább halogatja a csapat a „tisztítást”, annál nehezebb lesz elvégezni. Az ügyfelek hozzászoknak a jelenlegi megvalósításhoz, és bárminek a megváltoztatása potenciálisan tönkreteheti a munkafolyamatokat.
Szűkös költségvetések és határidők
Az elégtelen erőforrások a munka minőségének romlását eredményezik. A projekt terjedelmének csökkentése egyszerűsített vagy akár hiányos folyamatokat eredményezhet. Emellett a tervezőcsapatok gyakran lemondanak a használhatósági tesztelésről, és szemet hunynak a makettek és a megvalósítás közötti vizuális ellentmondások felett. A megszorítások segítik a munka időben történő átadását, de nem marad következmények nélkül.
A tervezési vezetés és a kreatív irányítás hiánya
A tervezési vezetők kulcsfontosságúak a tervezési adósság fenntartható összegének fenntartásában azáltal, hogy a csapatuk és az egész szervezet oktatását végzik. Emellett elegendő hatalommal rendelkeznek az erőforrások összegyűjtéséhez és a munka minőségének biztosításához. A kreatív irányítás és a designvezetés döntő fontosságú az olyan átmeneti pillanatokban, mint az újratervezés, a márkanévváltás vagy az új vállalkozások felvásárlása. Ezekben az esetekben a változásmenedzsment jelentősen befolyásolhatja az egész vállalat jövőjét, pozitív és negatív értelemben egyaránt.
Rossz gondolkodásmód – növekedés a skálázás helyett
A kulcs a méretezésben, nem pedig a növekedésben rejlik. Az üzleti vezetők gyors ütemben akarják növelni a bevételt, miközben az erőforrásokat fokozatosan bővítik. Több bevételt és több erőforrást [költséget] hozzáadni, ugyanolyan ütemben, nem kívánatos stratégia. Ugyanezek a szabályok vonatkoznak egy sikeres termék kifejlesztésére is. Ha a termék a skálázható megoldásokba való befektetés nélkül fejlődik, mind tervezési, mind technikai adósság keletkezik. Ez magasabb karbantartáshoz és ennek következtében mind a költségek, mind a bevételek növekedéséhez vezet. A termék végül növekszik, de nem skálázódik. Példaként vegyünk egy kezdetben kis terméket, amely idővel egyre nagyobb vásárlói körre tesz szert. Korábban nem látott mennyiségű adatot hoznak; ezért a korábban működő megoldások, például az egyszerű listák, a végtelen görgetés vagy a korlátlan szűrés nem skálázódnak. A csapatnak újra kell gondolnia az egész architektúrát, hogy az új igényeknek megfeleljen. Ha úgy döntenek, hogy egyszerűen a meglévő rendszerre építenek, a karbantartási költségek növekedni fognak, és a termékfejlesztés végül jelentősen lelassul.
A tervezési részleg irányításának lépései
1. felismerés és auditálás
2. kifizetődés és stratégiai növekedés
3. fenntartható növekedés
A tervezési adósság és a technikai adósság összefügg. Általában, ha egy vállalatnak sok technikai adóssága van, a tervezőcsapat megoldásait a mérnöki és fejlesztői részleg folyamatosan elutasítja, mivel „a jelenlegi infrastruktúra mellett azt túl bonyolult és költséges megvalósítani”. Ez elindítja a kompromisszumok és a középszerűség spirálját, majd idővel egyre több tervezési adósságot generál és kialakul a technikai adósság spirál, ahonnan már egyre kevésbé lesz költséghatékony a kiút.
Hogyan befolyásolja a szervezet mérete a tervezési adósságot?
-
A tervezési adósság felhalmozódása bármilyen típusú vállalatnál előfordulhat. Előbb-utóbb minden szervezet szenvedni fog a következményektől, ha nem tartja kordában a tervezési és technikai adósságát.
A fő tényező, amely szerepet játszik a technikai adósság kezelésében, az, hogy mennyi kötöttség kapcsolódik minden egyes döntéshez.
A tervezési-technikai adósság rétegei
Az idősebb és nagyobb szervezeteknek több idejük volt a technikai adósság felhalmozására. Emellett általában több termékük is van. A problémák jobban összekapcsolódnak és összetettebbek. A kezdő és feltörekvő vállalatoknak kevesebb „rétegnyi” adósságuk van, ezért kevesebb kényszert és függőséget kell figyelembe venniük.
1. Szervezeti felépítés és döntéshozatali folyamat
- A csapatszerkezet is nagy szerepet játszik. A kisebb szervezetek általában gyorsabban tudnak haladni. Kevesebb csapat és kevesebb döntéshozó van. A nagyobb szervezetekben több embernek kell megállapodnia a tervezési adósságok törlesztésének stratégiájában. Ez a „karbantartási” munka gyakran versenyez az izgalmasabb projektekkel. A legjobb szervezetek ezeket a problémákat bölcs vezetéssel és világos irányvonal kialakításával oldják meg.
2. Erőforrások
- A tehetség- és munkaerő-állomány fontos szerepet játszik a tervezési adósság kezelésében. Általában a nagyobb szervezetek szerencsésebbek, mint a kis cégek, ebben a kategóriában. Amikor a tervezési adósság csökkentése prioritássá válik, az erőforrásaiknak köszönhetően viszonylag rövid idő alatt nagy előrelépést tudnak tenni. Ez nem jelenti azt, hogy egy nagyvállalat mindig hatékonyabb lesz, mint egy kisebb szervezet. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy kiváltságos helyzetből indulnak.
3. Kapcsolat az ügyfelekkel
- A befutott vállalatoktól általában elvárják, hogy nagyfokú stabilitást nyújtsanak ügyfeleiknek. Minden egyes lépést gondosan kommunikálnak, az elvárások nagyon magasak. A nagyobb változások kezelése problémássá válhat, különösen, ha megváltoztatják a meglévő folyamatokat, amelyekre az ügyfelek támaszkodnak. A startupok a spektrum ellentétes oldalán állnak. Kötelesek fejlődni, elvárják tőlük, hogy akár pivotizáljanak is. Számukra az ügyfelekkel való jó kapcsolat fenntartásának mércéje általában jóval alacsonyabb.